„Az emberek túl sok falat építenek és kevés hidat.” Szabadságra születtünk, arra, hogy szárnyaljunk, de saját magunk által felépített korlátaink, elvárásaink gátat építenek elénk. Egy levegőt szívunk, egy Földön élünk s mégis bár ha egy nyelvet beszélünk is, nem értjük meg egymást. Mai kis vendégeinknek, akiknek életük során sok akadályt le kell küzdeniük, olyat, amelyek nem az új játékokért, nem ruhákért, tárgyi eszközökért zajlanak, hanem „egyszerű” emberi érzéseken alapszanak.
A vízhordó története talán részben elmondja , hogy mi mit is segíthetünk.
"Egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt, és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap - a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba.
Természetesen...
Tovább a teljes bejegyzéshez